Premenstruális szindróma és premenstruális dysphoriás zavar.

Abstract

A premenstruális szindróma (PMS) a reproduktív életkorú nők egyik leggyakoribb problémája világszerte a fájdalmas menstruáció és a nemi szervi gyulladások mellett. A fizikai, mentális és magatartásbeli tünetek a ciklus lutealis fázisában jelentkeznek visszatérően, és életminőség-romlást okoznak, befolyásolva a páciens szociális, munkahelyi és családi kapcsolatait. A tünetekre jellemző, hogy pár nap alatt a menstruáció kezdete után spontán eltűnnek. A PMS súlyos formája a pszichiátriában diagnosztizált és kezelt premenstruális dysphoriás zavar (PMDD). A multifaktoriális kóreredetű PMS megjelenését és súlyosságát a hypothalamus–hypophysis–ovarium tengely ciklikus működésének hatására kialakuló pszichoneuroendokrin mechanizmusok indítják el, megváltoztatva az agy neurotranszmitter- vagy neuropeptid-funkcióit, például a szerotoninerg rendszer működését. A pszichoneuroendokrin mechanizmusok hozzájárulnak a fizikai, a pszichológiai és a viselkedésbeli tünetek kialakulásához, melyeket befolyásol még az egyéb fiziológiai (például genetikai háttér, metabolikus és krónikus gyulladásos folyamatok, kronobiológiai és cirkadián működészavarok), illetve pszichikai stresszorok együttes jelenléte, illetve azok egymásra való kölcsönhatása is. Orv Hetil. 2022; 163(25): 984–989