Zeneterapeuták intézményi jelenléte a magyarországi aphasiaterápiában

Abstract

Bevezetés: Számos nemzetközi tanulmányban közölt eredmény igazolja az aphasia zeneterápiájának relevanciáját, a hazai klinikai gyakorlatban azonban a szerzett nyelvi és beszédzavarok rehabilitációja terén a zenei alapokra épülő terápia nem nevezhető megszokottnak. Célkitűzés: Tanulmányunk célja, hogy betekintést nyújtson a magyarországi kórházak aktív neurológiai és stroke-osztályain, valamint a rehabilitációs osztályokon az aphasiaellátással foglalkozó szakmai teamek összetételébe, különösképpen a zeneterapeuták jelenlétére fókuszálva. Helyzetképet kívánunk mutatni az e területen tevékenykedő zeneterapeuták létszámáról, továbbá választ találni arra a kérdésre, hogy hazánkban milyen okok magyarázzák e szakemberek klinikumban történő csekély foglalkoztatottságát az említett kórházi osztályokon. Módszer: Kutatásunkhoz az Országos Kórházi Főigazgatóság honlapján található kórházak listájából választottuk ki a releváns intézményeket, illetve osztályokat. Ezt követően a kórházi osztályok honlapjairól történt az adatgyűjtés, melyet szükség esetén az osztályvezető főorvosoktól kapott információkkal egészítettünk ki vagy pontosítottunk. Eredmények: Az aktív neurológiai és stroke-osztályok egyikén sem alkalmaznak zeneterapeutát. Két kórház rehabilitációs osztályán összesen 4 zeneterapeuta vesz részt stroke-on átesett személyek nyelvi és beszédfejlesztésében. Megbeszélés: Az aphasia zeneterápiájával foglalkozó képzett szakemberek alacsony foglalkoztatottságának hátterében elsősorban financiális okok, szakemberhiány, valamint a szakmai igény hiánya áll. Következtetés: Kutatásunk alapján megállapítható, hogy a zeneterápia mélyen alulreprezentált a magyarországi kórházakban a szerzett nyelvi és beszédzavarok rehabilitációjának terén. Ennek okai meglehetősen szerteágazóak, ezért megszüntetésük sok területen igényelne hatékony intervenciót. Orv Hetil. 2023; 164(19): 747–752.